BRAVO: Oh,mi volt a baj?
Bill: Eg�sz �vben �ton voltunk. V�rosr�l v�rosra,orsz�gb�l orsz�gba. Rengeteg dolgot kellett csin�lnunk. Ezid� alatt egy kicsit elveszted magad - t�bbet szerettem volna otthon lenni.

BRAVO: Megel�geldted az eg�szet?
Bill: Igen,voltak pillanatok,amikor ez m�r t�l sok volt. Ilyenkor nem tudtam folytatni. Felkeltem reggel,�s azt gondoltam: "Ma nem fogok tudni egyetlen kamer�ba se mosolyogni." Csak �res voltam,nem akartam kisz�llni az �gyb�l,�s csak ki akartam egy kicsit kapcsolni.

BRAVO: Az ilyen pillanatok a band�n bel�l is stresszt okoznak?
Tom: Persze,megt�rt�nik. A nagy turn�nk folyam�n �jjel-nappal egy�tt voltunk. Ilyenkor csak nem akarod l�tni a m�sikat egy kis ideig. Ez ritk�n fordul el� vel�nk - de mindenkinek sz�ks�ge van egy kis szabadid�re. K�l�n�sen,amikor beteg voltam az eur�pai tun� k�zben. Ebben az �vben els� alkalommal kellett fek�dn�m egy komoly megf�z�s miatt - a koncertet t�r�lni kellett.

BRAVO: Nem harcoltok ki egy kis sz�netet,amikor m�r kezd sok lenni?
Tom: Dehogynem. Ha id�t k�r�nk,akkor megkapjuk. De tot�l munkam�ni�sok is vagyunk. Hogy igaz�n visszafogn�nk magunkat,az ritk�n t�rt�nik meg. Rendszerint el�g akt�vak vagyunk eg�sz nap.

BRAVO: Mi seg�t a stressz ellen?
Bill: �n igaz�n szeretn�k valakit magam mellett tudni,akinek abszol�t semmi k�ze sincs a band�hoz: egy bar�tn�t. A banda �ta nekem nem is volt. De m�g mindig keresem a nagy szerelmet.
Gustav: Igen.igen,megtal�lni a szerelmemet,ez valami olyan,amit �n is ism�t nagyon szeretn�k - k�l�n�sen az�rt,hogy egy koncert ut�n h�tmassz�zst adjon nekem. (vigyorog)

BRAVO: Mikor tudtok kikapcsol�dni?
Georg: Az �v v�g�n el fogunk haj�zni. Valahova a f�ldkereks�g egy kis sziget�re fogunk menni. Nem egy�tt megy�nk. Ezut�n boldogabban l�tjuk ism�t egym�st - �s er�vel t�lt�d�nk fel 2008-ra.